A 2. Sámuel 23:11-12 alapján

Egy átlagos nap volt Izraelben. Az emberek a napi teendőik után mentek, ahogy általában. A város peremén egy távoli mezőn egy csoport munkás takarította be a csekély lencsetermést. Hirtelen árnyék vetült a lencseföldre a dombokról, ahogy több száz filiszteus katona megjelent teljes fegyverzetben. Félelem ragadta meg az emberek szívét. Ezek a farmerek egyszerű földművesek voltak, mindössze ásókkal, kaszákkal és egyéb földművelési eszközökkel felszerelkezve. Tudták, hogy nincs esélyük egy hivatásos hadsereggel szemben. A mezőn maradni szinte a biztos halált jelentette volna. Úgy tekintettek a lencseföldjükre, mint egy jelentéktelen földdarabra és felismerték, hogy nem éri meg kockáztatni az életüket és testi épségüket, hogy megvédjék azt a földet. Eldobták eszközeiket, és az életükért futottak. 

Ez akár a történet vége is lehetne, de a filiszteusok szerencsétlenségére volt egy ember a mezőn azon a napon, aki nem pusztán egy földműves vagy egy farmer volt - hanem egy katona. Samma volt talán egyike a legnagyobb harcosoknak, akik valaha éltek, és akinek ez lett az legdicsőségesebb csatája. 

A harcképzetlen földművesekkel ellentétben, akik elmenekültek a mezőről, Samma megértett valamit a hadviselés szabályaiból. Talán ez a földterület nem volt több, mint egy átlagos lencseföld, de a támadás nem véletlenszerű volt, hanem stratégiailag nagyon is megtervezett. Talán a filiszteusok azért választották ezt a mezőt, mert úgy gondolták, senki nem fog törődni ennek az értéktelen földdarabnak a megvédésével, és így harc nélkül birtokba vehetik. De ezen a földterületen egy erősséget és hídfőállást építhettek volna ki, ahonnan jövőbeli támadásokat indíthattak volna Izrael népe ellen. 

Amikor az ellenség jön, hogy megtámadja az életedet, nem azzal a dologgal fogja kezdeni, ahol a legkitartóbb vagy. Ő a te lencseföldedet fogja megostromolni: amivel kapcsolatban úgy véli, hogy nem fogsz törődni a megvédésével, és azt gondolja, hogy kompromisszumot kötsz, és abban a kompromisszumban ő egy erősséget fog felépíteni, hogy átvegye az uralmat az életed felett. Biztos vagyok benne, hogy már éltetek át már hasonlót korábban. 

Vegyük például a házasságot! Amikor egy pár összeházasodik, nagyon szerelmesek egymásba, és végtelen időt tudnának eltölteni egymással. De néhány évvel később egy radikális változás játszódik le. Meggyűlölik egymást és válni akarnak. Azt kérdezed: Hogyan történhetett ez? Elmondom, hogyan. Az egész egy lencsefölddel kezdődött, és lépésről lépésre romlott el. Salamon írta: "Fogjátok meg nékünk a rókákat, a rókafiakat, akik a szőlőket elpusztítják" (Énekek Éneke 2:15). Egy kis tiszteletlenség itt, egy kis tiszteletlenség ott, egy sértő szó, egy megbocsátatlanság hamar felnöveszti a keserűség gyökerét, és nemsokára az ellenség sikeresen kiépít egy erősséget a házaspár kapcsolatában. És arról a megalkuvásos területről kiindulva folytatni fogja a házasságuk támadását egészen addig, amíg földig nem rombolja azt. 

Feddhetetlennek lenni azt jelenti: figyelni a kis dolgokra - és olyan lelkiismeretesnek lenni a kis dolgokban is, mint a nagyokban. Samma tapasztalt harcos volt. Tudta, hogy ha megalkuszik ezen a zsebkendőnyi lencseföldön, az ellenség nemsokára betör a házába is. Keményen elkötelezett volt, hogy egy négyzetcentimétert se engedjen át a filiszteusoknak. Ha meg tudjuk védeni életünk legkisebb, legjelentéktelenebb lencseföldjét is, akkor az ellenség egy talpalatnyi helyet sem tud szerezni. Ahelyett, hogy azt néznénk, milyen közel mehetünk a bűn szakadékához úgy, hogy ne zuhanjunk le, inkább arra kell törekednünk, hogy a bűn látszatát is kerüljük (1 Thessz 5:22). Ahelyett, hogy azt kérdeznénk: "Milyen mértékű kompromisszum az, ami túl sok?" , inkább folyamatosan arra kellene törekednünk, hogy egyre jobban hasonlítsunk Jézushoz. A gyilkosságot elítélték az Ószövetség idején, de Jézus azt mondta, hogy aki gyűlöli a felebarátját, már gyilkos az. A házasságtörés tiltott volt a mózesi törvényben, de Jézus azt mondta, már a bujaság is paráznaság. Jézus értette, hogy a gyilkosság a gyűlölet magvaiból nő ki, mint ahogy a házasságtörés is a bujaság magvaiból. 

Ha egyszer a mag el lett ültetve, a fa ugyan még nem fejlődött ki teljesen, de már megszületett. Sokkal jobb, ha kiirtjuk a bűn magvait még mielőtt kikelnének annál, mint mikor meg kell próbálni kivágni a függőségek és gonosz szenvedélyek mamutfenyőjét. Susanna Wesley a következő bölcs tanácsot adta a fiatal John Wesley-nek: "Amikor megítéled az igaz és a bűnös örömök közötti különbséget, vedd ezt az egyszerű szabályt: Bármi, ami gyengíti a józanságodat, rontja a lelkiismereted érzékenységét, elhomályosítja Isten érzékelését és elveszi a szellemi dolgok iránti éhségedet - az számodra bűn." 

Feddhetetlennek lenni annyit jelent, mint brutálisnak lenni a bűnnel szemben. Amikor a filiszteusok betörtek a lencseföldre, Samma nem emelte magasra a kezét, és nem mondta: "Ugyan már fiúk! Nem tudnánk ezt megbeszélni? Lássuk, hátha meg tudunk tárgyalni egy kölcsönösen elfogadható megoldást." Samma nem fehér zászlóval ment a filiszteusok elé, hanem egy megélesített ösztökével. Nem azért ment, hogy egyezkedjen, hanem hogy harcoljon. Ha a feddhetetlenség férfiai és asszonyai akarunk lenni, az nem fog megtörténni magától. A feddhetetlenség ádáz és eltökélt hozzáállást igényel. Ezt láthatjuk megnyilvánulni Jób szavaiban, mikor ezt mondja: "Amíg lelkemet ki nem lehelem, nem engedek ártatlanságomból. Igazságomhoz ragaszkodom, róla le nem mondok. Napjaim miatt nem korhol az én szívem." (Jób 27:5-6) 

Feddhetetlennek lenni annyit jelent, hogy a helyes dolgot cselekedjük akkor is, ha ebben egyedül maradunk. Samma egymaga állt azon a mezőn. Ó, mennyire szeretett volna vállvetve állni valamelyik hatalmas harcos bajtársával Dávid seregéből, de azok nem voltak ott. A földművesek elmenekültek a helyszínről, és otthagyták Sammát egyedül, még erkölcsi támogatást sem nyújtva neki. Egyedül állt, mégis állta a sarat. 

Feddhetetlennek lenni azt jelenti, hogy a helyes dolgot tesszük akkor is, ha nem lát minket senki. Samma nem azért harcolta meg azt a csatát a filiszteusokkal, mert ünnepelt harcos akart lenni. A többi izraelita egyedül hagyta őt. Nem úgy harcolt, mint egy gladiátor az arénában hatalmas tömeg éljenző szurkoló előtt. Mégis több ezer évvel később még mindig beszélünk az ő dicsőséges csatájáról. Valahogy híre ment a hőstettének, és mindenki hallott arról, hogy mi történt azon a jelentéktelen lencseföldön. Jézus azt mondta: "Mert nincs oly rejtett dolog, mely napfényre ne jőne; és oly titok, mely ki ne tudódnék. Annakokáért amit a sötétségben mondtatok, a világosságban fog meghallatszani; és amit fülbe súgtatok a rejtekházakban, azt a házak tetején fogják hirdetni." (Lukács 12:2-3) 

A jellem az, aki akkor vagy, amikor senki sem figyel. Az az ember vagy valójában.