Daniel Kolenda: Mire várunk?

Nemrég hallgattam egy szolgálót, aki az elragadtatásról beszélt, és azt igyekezett hangsúlyozni, hogy már minden prófécia beteljesedett Krisztus visszajöveteléhez. Az egyik megállapítása az volt, hogy az evangéliumot már az egész világon hirdették Jézus Máté 24:14-ben adott ígérete szerint ("Isten országának ezt az evangéliumát pedig hirdetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jön el a vég"), majd így foglalta össze: "Most már csak egyetlen feladatunk maradt: várni Jézus visszatérésére."

Ha te is azok között vagy, akik sorban állnak az elragadtatásra várva, kérlek, vedd fontolóra a következő statisztikákat a világevangélizációról, amelyeket különböző forrásokból gyűjtöttem össze. Miközben olvasod ezeket az adatokat, legyen előtted, hogy míg az Egyesült Államokban minden kétszáz főre 1 felszentelt szolgáló jut, addig...

• minden egymillió el nem ért muszlimra kevesebb mint 3 misszionárius jut;

• Afganisztánban 17 millióan élnek, 48000 mecset van . . . viszont egyetlen gyülekezet sincs;

• Törökország lakossága 44 millió, a keresztények száma viszont kevesebb mint 200 fő;

• egyedül Indiában 500 millió ember él, aki még soha nem hallotta az evangéliumot;

• a világ teljes népességének 30%-a (több mint 2 milliárd ember) gyakorlatilag nem ismeri az evangéliumot;

• jóllehet az Újszövetség a világ népessége 80%-ának anyanyelvére le van fordítva, a maradék körülbelül 20% számára 5500 nyelvre kellene még lefordítani.

Jézus azt mondta: "Elmenvén tehát, tegyetek tanítványokká minden népet" (Máté 28:19). A népre itt használt eredeti szó az "ethné", amely etnikai csoportokat jelent, mégis. . .

• 6700 körülire becsülik a még el nem ért vagy csak részben elért népcsoportokat;

• azok a nemzetek, amelyekben a legtöbb el nem ért népcsoport él (csökkenő sorrendben): India, Kína, Pakisztán, Nepál, Bangladesh;

• az összes el nem ért népcsoport 98%-a az úgynevezett 10/40-es ablakban helyezkedik el.
  

A NAGY MISSZIÓS PARANCSOLATOT MÉG NEM TELJESÍTETTÜK! Oswald Smith írja: "Mi már Krisztus második eljöveteléről beszélünk, pedig a világ fele még az elsőről sem hallott." Tekintet nélkül arra, hogy pre-, pro- vagy amillenniumi pártiak vagyunk, el kell ismernünk, hogy valami szörnyen nincs rendben azzal a teológiai filozófiával, amely azt tanítja, hogy örüljünk, hogy ép bőrrel megússzuk, miközben a világ elpusztul és emberek milliárdjai vesznek el. Hol érhető tetten Jézus szíve ebben? "...aki (Isten) nem akarja, hogy némelyek elvesszenek, hanem hogy mindenki megtérésre jusson." (2 Péter 3:9)

Gondoljuk csak végig! Jézus több mint kétezer éve meghalt. Ha az lett volna Isten végső célja velünk, hogy kiragadjon bennünket ebből a "vén, Istentől elhagyott világból", akkor mi a csodát keresünk még mindig itt? Mire is várunk akkor valójában? Egyszer valaki ezt mondta nekem: "Azért vagyok még itt, mert még nem készült el a palotám, amelyet Jézus épít nekem a mennyben!" Tényleg? Hat napjába tellett neki az egész világegyetem megteremtése, a te palotád felépítésével meg már kétezer éve vacakol? Nem túl meggyőző érv.

A Zsidó 10:12-13 azt mondja: "Ő ellenben, miután egyetlen áldozatot mutatott be a bűnökért, örökre AZ ISTEN JOBBJÁRA ÜLT, és ott várja, hogy ELLENSÉGEI ZSÁMOLYUL VETTESSENEK LÁBA ALÁ." Nos, mivel mi vagyunk az ő kezei és lábai, nem lehet, hogy ő ... ránk vár? És ha ő ránk vár, mi pedig őrá, akkor az egy róka fogta csuka helyzet. Ezért mondta Jézus a tanítványainak: "MENJETEK" az egész világba, és hirdessétek az evangéliumot! Fejezzük be a várakozást és a tanácskozásokat ... és tegyük, amivel megbízott minket: MENJÜNK és PRÉDIKÁLJUNK!

"A reggeli nap fényében néha szemembe ötlik észak hatalmas pusztáin sok ezer településnek a képe, ahol misszionárius még nem járt." - Robert Moffat