"Aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyne ajándékozna vele együtt nékünk mindent?" Róma 8:32

Aztán, ahogy lenni szokott, a fiú felnőtt és bár azt tervezte, hogy apja vállalkozását viszi tovább, a szívében vágyakozott arra, hogy megismerje a világot, ezért katonának állt. Hamarosan a harctérre kellett mennie, ahonnan rendszeresen küldött haza leveleket. Ezeket a leveleket a komornyik szokta bevinni az édesapának, aki mindig izgatottan várta, milyen híreket olvashat a fiáról. Legtöbbször együtt olvasták a leveleket és együtt szomorkodtak vagy örültek a tartalmukon. Egy nap a komornyik újabb levelet hozott, de az apa az arcvonásairól leolvashatta, hogy valami baj van. Remegő kézzel nyúlt a boríték után, amelyen a feladó helyén nem a fia neve állt, és az írás sem az ő kézírása volt. A levelet a parancsnoka írta. Ez állt benne: "Mély sajnálattal értesítem, hogy az Ön fia szolgálatteljesítés közben életét veszítette." Az apát lesújtotta a hír, hetekig nem tudta, mit kezdjen a gyászával. Majd egy ötlete támadt: hívatta a környék egyik kevésbé ismert festőjét és megrendelt nála egy portréképet a fiáról. Természetesen az elkészült mű nem lett világhírű, de az apának nagyon értékes volt, ezért galériája központi helyére függesztette fel, körülötte a nagy festők híres festményeivel.

Az idő telt, az apa megöregedett, majd meghalt. Mivel örököse nem volt, végrendeletében úgy rendelkezett, hogy magángyűjteményét árverezzék el. Elérkezett az aukció napja, kiállították az összes műremeket. A terem tele volt gazdag befektetőkkel, akiknek az egyetlen szándékuk az volt, hogy vagyonukat egy-két értékes festmény megszerzésével gyarapítsák. Az árverésvezető megnyitotta az aukciót: "Hölgyeim és Uraim, először a Fiú című mű kerül árverezésre. A kikiáltási ár 1000 dollár!" A teremben csend volt. Mivel a festmény ismeretlen volt, senki nem emelte fel a kezét, hogy jelezze vételi szándékát, kivéve egy embert a hátsó sorokban. Igen, a komornyik volt az. Felállt és ezt mondta: "Kész vagyok az összes pénzemet odaadni ezért a festményért!" Az árverező tovább kérdezett: "Ki ad érte 1500 dollárt?" Senki. "1200 dollárt?" Senki. A teremben egyre többen kezdtek nemtetszésüknek hangot adni: "Nem ezért a másodosztályú festményért jöttünk ide licitálni! Minket a Picasso, Rembrandt képek érdekelnek!" Az árverező zavartalanul folytatta: "Ki ad érte 1100 dollárt?" Senki nem jelentkezett. Felemelte kalapácsát és határozott hangon kihirdette: "Senki többet először, másodszor, harmadszor!" A kalapácsával az asztalra ütött és így szólt a komornyikhoz: "Gratulálok, Uram, Öné a Fiú című festmény!"; majd - letéve a kalapácsot - a közönséghez fordult és ezt mondta: "Hölgyeim és Uraim, a mai aukció ezzel véget ért. Köszönöm megtisztelő figyelmüket!" A teremben egyre nagyobb lett a morgolódás, néhányan bekiabáltak: "Tessék? Mi az, hogy véget ért, hiszen számos értékes festmény volt meghirdetve. Mi van a Picasso képekkel, Dalival, a többiekkel?!" Ekkor az árverező visszament a pódiumra és így szólt hozzájuk: "Közlöm Önökkel, hogy a tulajdonos végrendeletében volt egy záradék, miszerint az aukciót a Fiú című képpel kell kezdeni, és aki megveszi a Fiút, az kapjon meg mindent!" Így a komornyik nemcsak a kép birtokosaként hagyta el az aukciósházat, hanem az apa minden javának örököseként is!

Ha befogadjuk Jézust, nemcsak a pokoltól menekülünk meg, hanem miénk lesz mindaz a mennyei gazdagság is, amelyet az Atya Jézusban készített el számunkra! Vele együtt mindent nekünk ajándékoz!